Lassacskán….

De haladok. Bár nem olyan ütemben mint szeretném, de ez van. A rókás képem haladgat, jó pixeles oldalak jönnek.

Pihenésképp tegnap elővettem a Zarándokot, de nem sokat haladtam vele. A kontúrozást csináltam inkább, hogy ne utólag kelljen vele vacakolni. Mit is mondjak nem könnyű feketére , fehérrel kontúrozni. 🙂

Végül ma megtaláltam egy tavaly készült fülbevalót , tettem rá szereléket , és remélem hordani is tudom majd. Nem kicsi….
Végül, de nem utolsó sorban : Happy Tatting day apr.1.
(Április elsején volt a Nemzetközi hajócsipke napja! )

Most újabb szünet jön a blogolásban.

Kívánok minden olvasómnak csodás húsvéti ünnepeket, és sok locsolót!

Hello Helloween. :-)

Bár én nem szoktam tartani, de megértem az értelmét.
Ennél a JP mintácskának meg nem tudtam ellenállni sehogy, így 1 hét alatt gyorsan kivarrtam. Aranyos , vicces kép,és kell a mosoly ebben az időben.

 

Mosás, vasalás, és keretezés után az asztalom felett lesz a helye, emlékeztetőnek.

*********************

Nemsokára Mindenszentek lesznek, és halottak napja. Mi általában jó két héttel előbb kimegyünk a temetőbe emlékezni, hisz az nem ünnephez kötött. Emlékezni kell , mert a szeretet soha el nem múlik!

Ünnep után…..

Az idei karácsony végre nagyon jól sikerült, annak ellenére , hogy nem volt se hal, se sok süti , de volt helyette , nyugalom, béke, szeretet. Szép zene és sírás azokért akik már nem itt ünnepelnek, hanem odafent.
Igyekeztem elosztani a munkát így minden nap főztem valamit. Mivel  kapacitásom nincs a tárolásra , sem erőm az egész napi konyházáshoz, szépen elosztottam.
Az ünnepi asztalra egyben sült pulykamell volt bacon szalonna takaróban, mellé zöldséges rizs. Másnapra a hús mellé petrezselymes burgonya lett. Végül karácsony másnapján rakott kelbimbót csináltam.
Szaloncukorból 3 félét vettem, konyakmeggyest, ír krémest a gyerekeknek, magamnak meg kávésat. 🙂

A horgolt fenyők is előkerültek, bár megfogadtam, hogy idén újra alkotok egyet legalább, szebbet és kicsit nagyobbat.

Süteménynek meg muffin formában sütött bögrés cseresznyés finomság lett. (A másik sütim sajnos nem sikerült túl jól így azt én eszegettem, de mára már nem hagytam meg azt a pár kő keményet. ) De volt bolti süti is nem szégyellem. (Vaníliás karika )

Egy szó mint száz , nem az a lényeg, hogy belebetegedjek még ennél is jobban az ünneplésben, hanem a csend és a nyugalom.

Estefelé hímezgettem, majd mutatom azt is, bár nem mostanában kezdtem el , de készen lett!  Éveket várt szegény a szekrény mélyén, de most már csak készre kell varrnom. Fenyős azt is, csak, mivel hagyományőrző minta  pirossal van hímezve. Most újra egy régebbi hímzést csinálok. Hatalmas nagy, bár nem tudom meddig jutok, túl sötét az alap sajnos. 🙁  De kis kihagyásokkal szeretném befejezni…. és nem csak ezt!Az összes elkezdetett és megálmodott hímzésem…. Akkor is ha tudom , nem fog tetszeni másnak csak nekem. De rájöttem , hogy most kell alkossak amíg még tudok, és bőven van mit. Megnyugtat, és ami fontos elfoglal. Jól jön mellé egy kedves meseszerű film,vagy hangoskönyv, és a világ kizárva.

Bár volt egy telefon 24.-én este amit nem vártam, és már bánom , hogy átvettem a fiamtól a kagylót. Így utólag már kár ezen rágódnom.  Ami megtörtént az megtörtént.

Amit vártam telefont az elmaradt, de megértem  miért. Majd beszélünk mi még ugye ? 🙂

Vacogás…..

Tegnap egész nap nem volt fűtés , de ezt sajnos csak délután tudtam meg amikor lementem postát nézni….. Nem nagyon értettem reggel , hogy miért fázom és bújok vissza a meleg paplan alá.
Azért nem fekhetek egész nap, mert hideg van.

A kézimunka is szünetel , mert még ma sincs meleg, a kezem ilyenkor fáj, az ujjaim merevek. Ha nem lesz kész a bagoly az ünnepekre , már nem is izgat. Jobban félek egy megfázástól, és annak a következményeitől.  A vitaminoktól el vagyok tiltva, marad a józan ész, a meleg ágy, és a forró tea.

Tegnapelőtt szerencsére befejeztem a horgolt nyakláncot, csak szerelékezni kellene. Bár nem úgy készült ahogy szerettem volna szemenkénti horgolással sajnos a kicsit sem olcsó TOHO kásagyöngy nem volt egyforma , emiatt maradt a török horgolásos technika. 3 napig szedegettem cérnára a mákszemnyi  gyöngyöket , és amikor láttam nem fog menni nagyon mérges lettem. Sok ékszerem van, pont ez nem nagyon hiányzott. Valami újat szerettem volna , valami szépet. (Ha kész majd mutatom. )

Addig is hoztam ünnepi képeket:

Névnapomra: Mikulásra:-) :Karácsonyra:

“Akármi tartó ” 😀  Sajnos a telefonom tablefon, vagyis ahogy én nevezem tepsifon. 😀 Nem igazán akart beleférni…  Jó nagy darab , de mivel azon olvasom a könyveimet is , meg lesem Renulek mintáit is kellett ekkora. Így nem kell külön telefon és külön tablet. A tartóka meg hajós dokk lesz, ha majd odaérek, hogy nem fagy le a kezem, és készen lesznek a képeim. Sünike  Szegény tüske nélkül fázott nagyon bebújt mellém melegedni. Nem, nem ő nem lesz tűpárna 🙂  Inkább kispárna ….késő este eszembe jutott a sálfonal ami jó szőrös , és nem lehet igazából horgolni, csak kötni. Nos abból van barna átmenetes is , szóval nem marad tüskétlenül ígérem. Valahogy rávarrogatom a hátára. Úgyis csak van, de nem tudok már kötni sajnos . 🙁

Nagyon szépen köszönöm ezt a csodás csomagot virágostól kávéstól mindenestől, még most is könny csillog a szememben…….. kézzel készült szeretettel aprólékosan, lélekmelengetően.
Gondolom nem is kell írnom kitől jött 🙂

A hópelyhek is célba értek , és ahogy olvastam nagyon örültek neki. Ilyenkor érzem azt, hogy öröm kapni és öröm adni is!

Lesz még csomag , de az már csak jövőre, mivel kisebb fajta logisztikát igényel a dolog. Most erről nem is írnék többet mert elrontom a meglepetést. 😉

 

Helló November

Míg jó idő volt körbejártuk a temetőt, igaz én nem nagyon tudtam kiszállni az autóból , de fotózni tudtam. Emlékszem gyermekkoromban mennyire szerettem a bokáig érő falevelek rugdosni,vadgesztenyét szedni… és a mama sem szól rám. Emlékszem kislányként mindig dugtam a papa sírjába egy 20 fillérest, hogy igyon egy kis sört odaát. Gyermekként nem fogtam fel, hogy nem lehet, a szüleim és a mamám hagyta, mert tudta a lelkem megnyugszik tőle.  Azóta szegény  mama is elment a papához. Később édesanyám is.
Az apám úgy rendelkezett , hogy őt a szóróparcellába temessük……. ma már bánom, hogy nincs  rendes sírja ahová kivihetném az emlékezés virágait.

Égjen hát értük egy-egy  mécses,vagy gyertya és emlékezzünk rájuk szeretettel.