Helló November

Míg jó idő volt körbejártuk a temetőt, igaz én nem nagyon tudtam kiszállni az autóból , de fotózni tudtam. Emlékszem gyermekkoromban mennyire szerettem a bokáig érő falevelek rugdosni,vadgesztenyét szedni… és a mama sem szól rám. Emlékszem kislányként mindig dugtam a papa sírjába egy 20 fillérest, hogy igyon egy kis sört odaát. Gyermekként nem fogtam fel, hogy nem lehet, a szüleim és a mamám hagyta, mert tudta a lelkem megnyugszik tőle.  Azóta szegény  mama is elment a papához. Később édesanyám is.
Az apám úgy rendelkezett , hogy őt a szóróparcellába temessük……. ma már bánom, hogy nincs  rendes sírja ahová kivihetném az emlékezés virágait.

Égjen hát értük egy-egy  mécses,vagy gyertya és emlékezzünk rájuk szeretettel.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.